|
A Magyar Országos Szakmai Ipartestület egyik kis aranycsillaga a Kelmefestő és vegytisztító Ipartestület. Sok összetevőből álló kis csoport, ami képviseli a szépséget, a hasznosságot, és a szükségszerűséget.
A szakma történetét szinte az ember két lábra állásától számítjuk. Különféle alakú bőrök, háncsok magára aggatásával kezdődött az egész. A szakma a mosással kezdődött. A ruhákat úgy tisztították, hogy bementek a folyóba és a sodrás megtisztította a rajtuk lévő ruhákat a kosztól.
A színek már az ókorban is domináltak és használták őket, állati és növényi eredetűek (bíbortetű, gallyak, levelek, virágpor, stb.) voltak. Mosóházakat alakítottak ki, ahol szegény nők dolgoztak éhbérért. A középkorban súlyos, nehéz brokát és pamut kelmék mosása és vasalása (azaz simítása) jellemző. Először különböző súlyokkal, majd a melegített kövekkel próbálták simábbra mángorolni az anyagot. Vegytisztítás az 1700-as évek közepétől van. Különböző hamu lúgok és a vízerő használatával, majd az ipar fejlődésével, a gépek bevezetésével indult a benzines vegytisztítás. A benzines tisztítás veszélyes és korszerűtlen. Mivel robbanásveszélyes, ezért zárt helyen nem lehetett csinálni. Az egészségre veszélyes volt. A benzin után a triclóretinol jött, ami már a munka körülményeit tekintve lényegesen jobb lett, de mérgező és egészségkárosító hatása volt. A perkloretilén a jelenleg használt és legelterjedtebb zsíroldó anyag, ami már lehetővé tette a szalon jellegű korszerű és kulturált kiszolgálást. Hátránya: drága gépek szükségesek az eljáráshoz.
Ezt a szakmát is utolérte tehát az erős gépesítés, a fejlődés, amivel egy kicsit elvesztette a kisipari jellegét. Ugyanakkor erősen kíméli az embert és könnyíti a munkát. Az olaszok a gépgyártásban monopolhelyzetben vannak. Évente Milánóban a teljes paletta felvonul a világ minden tájáról (gépek, anyagok, festékek, stb.). Egyik célunk, hogy végre Szakmai Ipartestületünk is eljusson erre a kiállításra, amelynek a tapasztalatait egy szimpózium keretében tovább tudnánk adni a szakma képviselőinek. Fontosnak tartjuk a továbbképzéseket. Az Ipartestületi Szakközépiskolának van jogosítványa, hogy a szakmai-, illetve a továbbképzést is megszervezze.
A szakma történetét szinte az ember két lábra állásától számítjuk. Különféle alakú bőrök, háncsok magára aggatásával kezdődött az egész. A szakma a mosással kezdődött. A ruhákat úgy tisztították, hogy bementek a folyóba és a sodrás megtisztította a rajtuk lévő ruhákat a kosztól. Az Ipartestületben kevesen vagyunk, de megpróbáljuk a szakmát életben tartani és felvenni a versenyt a külföldről betelepülő nagy cégekkel. A külföldi cégek piackutatásaiknak köszönhetően tudták felmérni a magyar piac hiányosságait, korszerűtlenségét (pl. Patyolat) a rendszerváltás környékén, és a kevés de jól dolgozó kisiparost majdnem sikerült letörölniük a palettáról. Egyben nem tudják felvenni velünk a versenyt a gyorstisztító szalonok: a közvetlen, emberi, személyes kapcsolatot soha nem tudják úgy kialakítani, mint mi tudjuk.
Magyarországon körülbelül 1000 vegytisztító kisiparos van, de ma már nem ilyen egyszerű a helyzet, hiszen sok gazdasági társaság számos tevékenységet folytathat, így a szakma is lassan szétdarabolódik. A MOSZI sok segítséget próbál adni a talpon maradáshoz, de az iparosok érdektelenségével és negatív hozzáállásával akadályokba ütközik. Egy szervezett és jól összefogó csoport lehet, hogy az anyagi helyzeten pillanatnyilag nem tud segíteni, de talpon tudja tartani a szakma fejlődését és új technológiákba tud fektetni. A MOSZI-ban jelenleg tehát az a legfőbb célunk, hogy a fennmaradást tudjuk biztosítani, ezért teszünk meg mindent erőnk és tehetségünk szerint.
|
