|
A mosás és a textíliák tisztítása valószínűleg azóta létezik, amióta az ember a textíliát ruházkodási célra használja. Elődeink különböző szereket használtak:
Indiában a rurah vagyis a szappanfű termését törték össze, ezt használtál mosószerként.
A római birodalomban főleg urinát (emberek és tevék vizeletét) használtak, de megjelent már a szappan is, melyet kecskezsírból és hamuból állítottak elő, zsírbeszívó anyagként a kallófüvet használták. A legtöbb római város rendelkezett mosodával.
Régi mesterségek - mai mesterek (Civil Rádió 2006.)
Egyiptomban a mosás férfimunka volt, de idővel női munkává vált.
A mosás tevékenységét kezdetben folyóvizekben végezték, a nedves ruhát kő vagy falapra rakták és ütögették, majd rudakra tekerték és bottal összecsavarták, végül napon szárították. Az agyagból készített edény megjelenésekor már melegvizet is használtak.
A középkorban már többféle anyag (len, gyapjú, pamut) volt jelen, de az alapvető mosószerek nem változtak. Ekkor jelentek meg az ún. mosóhajók, melyeket fizetés ellenében bárki igénybe vehette. Megalkották az első mángorlókat. Az első mosógép 1691-ben Angliában jelent meg, miként a főzőfazékra helyezett ruhagőzölő berendezés is. Az első vasalók olyan vasdarabok voltak, amelyeket vaskosárban melegítettek. Az első nagymosoda 1789-ben Párizsban létesült. A textilipar fejlődésének következményei a nyílt mosodák létrejötte. Az első német gőzmosógép 1867-ben készült el.
A mosás több évszázadra visszatekintő történetével szemben vegytisztításról csak a XIX. századtól lehet beszélni. Valószínűleg véletlenül jött rá az ember, hogy a ruhatisztításhoz szerves oldószert használjon. Az első ilyen anyag a terpentin volt.
A kézzel forgatható dobot egy oldószerrel teli kádba helyezték és emberi erővel forgatták.
Az első vegyi mosoda 1825-ben, Párizsban nyílt meg. A fadobos vegytisztítógépet 1860 után fejlesztették ki. A benzol mint oldószer felváltotta a terpentinolajat, ez tűz-és robbanásveszélyes anyag révén már előrevetítette a további kísérletek szükségességét. A széntetrakloridot 1910-től alkalmazták, drága volt és erős toxikus hatása miatt az eddigi nyitott technológiát ki kellett váltani. A zárt technológia során a tisztítást, a centrifugálást és a szárítást egy gép végezte. 1925-től triklóretilén volt a legelterjedtebb oldószer, ezt követte a perklóretilén, a ’60-as évektől a fluorklórozott szénhidrogén.
Az új termékek, technológiák kutatásának elsősorban műszaki és gazdasági okai voltak, és vannak.
|
